Saját magukat leplezik le a Magyarország ellen áskálódó liberális hálózatok – az Alapjogokért Központ főigazgatója a Mandinernek

Ahogy arról a Mandiner is beszámolt, újabb uniós küldöttség tesz látogatást Magyarországon, hogy egy új jelentésben igyekezzen lejáratni hazánkat a 7. cikkely szerinti eljárás keretében. Arról, hogy éppen ki az aktuális EP-képviselő, akit megbíztak Magyarország megbüntetésével, ITT írtunk.

A látogatással kapcsolatban megkerestük az Alapjogokért Központot. A központ főigazgatója, Szánthó Miklós elmondta, mi áll valójában az uniós küldöttség érkezése mögött, kik akarják Magyarországot megbüntetni, valamint arról is beszélt, hogyan tudja hazánk megvédeni érdekeit a brüsszeli fősodorral szemben.

Látjuk, hogy már közel hét éve folyik az eljárás Magyarország ellen. Van-e egyáltalán konkrét célja ennek az eljárásnak, vagy csupán Magyarország folyamatos zaklatására szolgál?

Politikai büntetőderbiről van szó, melyet jogi maskarába csomagoltak és liberális virágnyelven adnak elő. A szerződések alapján ebben az EP által kezdeményezett, az uniós bürokráciához „méltóan” hosszú és bonyolult eljárásban legfeljebb megróhatják Magyarországot és szórakoztathatják magukat –

Hiszen magának az alaptalan és ideológiavezérelt eljárásnak a híre roncsolja az ország megítélését, folyamatosan hivatkozási alap a nemzetközi balliberális hálózat számára, de negatívan hathat a külföldi befektetőkre is – és nem utolsósorban áttételesen kapcsolódik a kondicionalitási eljáráshoz, amely miatt felfüggesztették a hazánknak egyébként járó uniós forrásokat. Igen, ez az, aminek Magyar Péterék ennyire örülnek és amelyből politikai hasznot remélnek. Hajlamos vagyok tartózkodónak lenni az összeesküvés-elméletekkel szemben, de a kapcsolódó gyakorlat itt bomlik ki a szemünk előtt.

Miért tartja az EU ismét időszerűnek Magyarország „értékelését”? Milyen fejlemények történtek Magyarországon, amelyek miatt az Unió szükségesnek látja egy ilyen látogatás megszervezését? Tekinthető-e a küldöttség látogatása szimbolikus nyomásgyakorlásnak?

Ha a USAID, Open Society vagy brüsszeli „civil” forrásokból működő emberi jogi fundamentalista szervezetet kérdeznének, bizonyosan rávágnák, hogy mert Magyarország nem fogadja be az agysebész bangladesi migránsokat, sérti az interszexuális kisebbség jogait, nem szavazza meg az uniós tagságra minden szempontból felkészült Ukrajna csatlakozását, ráadásul nincs állami támogatás a mindenmentes, svéd sárgaborsótejes lattén. De a viccet félretéve:

Ennek része a külföldről finanszírozott NGO-k és média magyarországi aknamunkája, a nemzetközi bírósági fórumok aktivizmusa – és a brüsszeli mélyállam és Magyarország ellentéte is. A nemzetközi hajtépés még a 2010-es kormányváltást követően a multicégekre kivetett extraadók és a stratégiai szektorok nemzeti kézbe vétele miatt indult, a jelenlegi EP-s eljárás előképének, a ’13-as Tavares-jelentés számára pedig a valódi „aggályt” az alkotmányos identitást és szuverenitást előtérbe helyező új Alaptörvény jelentette. Ezt később csak „tetézte” Magyarország migrációs politikája, család- és gyermekvédelmi intézkedései, a konyakosmeggy a habostorta csúcsán pedig az ukrajnai háború brüsszeli eszkalálásának elutasítása volt.

A globalista toronyőröknél van amúgy egy még rosszabb: magyarországi bérmunkásaik – akiknél valóban nehezen definiálható a hazaárulás kategóriája, hiszen semmi sem utal arra, hogy Magyarország lenne a hazájuk.

Mely tagállamok és politikai erők állnak a magyarországi eljárás mögött?

A helyzet szomorú, de nem reménytelen. Szomorú, mert

Populista lózungnak lehet ezt csúfolni, de valóban szabadságharcról van szó: arról, hogy az uniós szerződésekkel összhangban a saját hatásköreiket illetően a tagállamoknak megmaradjon a szabadsága a szuverén döntéshozatalra. A magyar történelem során mindig kétfrontos harcot vívtunk, és ez tükröződik ma is: egyfelől meg kell védenünk Európát a külső hódítóktól – lásd tömeges migráció -, másfelől olykor meg kell védenünk Magyarországot is Európától – most a brüsszeli mélyállamtól. A politikai és jogi konfliktus lényege demokrácia-kérdéseket is felvet: ha van rá lehetősége, dönthet-e másképpen egy tagállami állampolgár, mint ahogy az uniós „se istene, se hazája” bürokrácia elvárja? A reményre nyilván az ad okot, hogy a boszorkányüldözést szervező szentségtelen inkvizíció amerikai tagja kicsekkolt a testületből, sőt, egy olyasvalakiről van szó, akit nemrég még meg akartak égetni a liberálisok: Donald Trump.

Mennyire objektívek a küldöttség tagjai, figyelembe véve, hogy az EP korábbi, Magyarországról szóló jelentései erősen átpolitizáltak és ellenséges hangvételűek voltak? Ráadásul a küldöttségben az EPP is képviselteti magát; mit várhatunk a „konzervatív” Néppárttól?

Ez a jelző erősen véleményes a Néppárt esetében, a legtöbb lényegi kérdésben már rég besorolt a balliberális oldalra, legyen szó multikultiról, uniós centralizációról vagy épp ún. LMBTAQPI2+ ügyekről. Ennek mintapéldánya

A küldöttség vezetője ráadásul az a Tineke Strik ráadásul, aki ugyanannak a holland pártnak a képviselője, mint az objektivitást hírből sem ismerő Judith Sargentini: kívül zöld, belül vörös. Ha hozzáteszem, hogy ez a Strik nem csak nagy pártolója a migrációnak, a genderérzékenyítésnek vagy Ukrajna EU-tagságának, de – a tiszás Kollár Kingához hasonlóan – kifejezetten célra vezető és jó dolognak tartja a Magyarországnak járó uniós források befagyasztását, akkor az elvileg most készülő jelentés kapcsán nem véletlenül jut eszünkbe, hogy „de Virág elvtárs, ez az ítélet!”

Miért nem foglalkozik az EP küldöttsége hasonló intenzitással olyan tagállamokkal, mint Lengyelország, ahol az elmúlt években egyértelműen csorbultak a jogállami elvek, hanem folyamatosan Magyarországot célozza?

Egyetértek a baloldallal abban, hogy a demokrácia válságban van – csak nem Magyarországon, hanem Franciaországban, Romániában, Németországban vagy igen, legfőképpen talán Lengyelországban. Teljesen mindegy, hogy ki kivel szimpatizál, az azért mégse járja, hogy a politikai riválist nem hogy a neki amúgy jog szerint járó politikai tisztséghez nem engedik hozzájutni – lásd a Patrióták esetét az Európai Parlamentben –, de a választásokon történő indulástól is elzárják. Németországban többen szavaztak az AfD-re, mint Magyarország teljes lakossága, de a pártot be akarják tiltani, a politikusaik bevallottan szolgálati megfigyelés alatt állnak. Lengyelországban pedig a baloldal azt valósítja meg, amit itt akartak 2022-ben: „időlegesen felfüggesztették a jogállamot”. Mentelmi joggal rendelkező képviselőket tartóztatnak le, a rendőrség által tanúként (!) kihallgatottak egy-két nappal az eljárás után meghalnak, politikai okok miatt őrizetbe vettek nem tudják felvenni a kapcsolatot az ügyvédjükkel.

Milyen következményekkel járhat Magyarország számára, ha a küldöttség jelentése negatív képet fest hazánkról?

A Tavares-, a Sargentini-, a Gwendoline Delbos-jelentés után sok meglepetésre vagy nagy impaktfaktorra nem számítok.

Ahogy említettem, kárt biztos tudnak ezzel is okozni, de amit valójában elérnek, az a bumeráng-hatás. Amikor a magyar jobboldal arról beszél, hogy egy jól szervezett hálózat áll a hazánkat lejáratni szándékozó akciók mögött, akkor jön a duma, hogy ez „populista konspiráció”. Miközben az ilyen eljárásokkal és jelentésekkel éppen ők maguk bizonyítják be ennek kíméletlen igazságtartalmát.

Milyen lehetőségei vannak Magyarországnak az eljárás során, hogy megvédje saját nemzeti értékeit és joghagyományait?

Lehet és kell is keresni a jogi lehetőségeket az ilyen és hasonló akciókkal szemben. Amit lehet, meg kell például támadni az Európai Unió Bíróságán, de mindezek sikeréhez sok reményt nem fűzök, tekintettel arra, hogy épp az EU Bírósága az egyik motorja az uniós túlkapásoknak. A Sargentini-jelentés kapcsán ők voltak azok, akik megállapították, hogy az, aki az EP-ben a „tartózkodom” gombot nyomja meg, olyan, mintha nem is nyomott volna gombot: a tartózkodó szavazatokat is beleszámítva ugyanis nem tudták volna elfogadni a dokumentumot 2018-ban.

és rá kell mutatni, hogy ők bizony USAID-stul, OSF-estül, brüsszelestül, DK-stul, momentumostul, tiszástul az a hitvallásuk, hogy „minél rosszabb Magyarországnak, annál jobb nekünk”.

Nyitókép: Alapjogokért Központ

***